Fűzött virágtartó

Lassan kikerülhetnek a virágok a teraszra, erkélyre. Ilyenkor mindig hiányzik egy-két felakasztható virágtartó. Ezért bemutatunk egy nagyon egyszerűen megvalósítható virágtartót, amelyet maradék léceket összefűzve készítettünk.

Az erkélyen, teraszon és a kerti fák ágaira akasztva is nagyon jól mutatnak a függeszthető virágtartók. A legszerencsésebb választás, ha természetes anyag mellett döntünk, hiszen ez illik leginkább a növényekhez. Többnyire cserépből vagy gyékényből fonott darabokat kaphatunk a boltokban, fából készülteket ritkábban, pedig megfelelő felületkezeléssel ezek igazán tartósak lehetnek. A fa szépségét hangsúlyozó felületkezeléssel – pl. kültéri lazúrfestékkel színezve vagy natúrszínben, olaj-viasz emulzióval kezelve – készült virágtartók kiemelik növényeink látványát. Ez a virágtartó roppant egyszerűen elkészíthető néhány lécből és egy kis kötélből. A méreteket az határozza meg, hogy mekkora cserépnek szánjuk, a cserép átmérőjéhez kell igazítani a virágtartó belső szélességét, és így meghatározni a lécek hosszát. Amennyiben viszont elkeskenyedő edényről van szó, és nem zavaró, hogy az edényt nem takarja teljesen a virágtartó lécezete, akkor a belső távolság lehet kisebb is, ahogy a képünkön is látható: a különleges kaktuszféle sűrűn lecsüngő „levelei” takarják a cserép felső részét. Az oldalak magassága a lécek számától függ, ami szintén az igények szerint változhat. Az összefűzött virágtartó készítésének egy titka van: hogyan oldjuk meg, hogy a méretre vágott valamennyi lécen a furatok ugyanoda kerüljenek? Nos, ehhez fúrósablont kell készíteni. A furatokat a lécek hosszanti középvonalán úgy helyeztük el, hogy a lyukak külső pereme a lécek végeitől 2,5 cm-re legyen. ÍGY KÉSZÜL A FŰZÖTT VIRÁGTARTÓ A méretre vágott lécek éleit fejjel lefelé rögzített marógéppel legömbölyítettük. Persze reszelőt vagy ráspolyt és csiszolóvásznat is használhatunk. Sőt, ez a művelet el is maradhat, csak a legömbölyített élekkel szebben mutat a tárgy. Mi állványra helyezett fúróval dolgoztunk, de kézifúróval is kifúrhatók a lyukak. A fúrosablon két, derékszögben egymáshoz illesztett, majd egy lapra rögzített lécből áll. (Mi fehér laminált bútorlapra rögzítettük a sablont.). A lapon úgy határozzuk meg a sablon rögzítési pontjait, hogy egy lécen kijelöljük a furat helyét, majd ezt a derékszögű sablonhoz illesztve a kijelölt pontot a fúrószár alá helyezzük, és csavarral rögzítjük a sablont. Valamennyi lécet mindkét végén kifúrjuk – 14 mm-es fúrószárral. A sablon lapjának rögzítését munka közben ellenőrizzük és állítsuk utána az első kifúrt darab szerint, mert a rezgőmozgás miatt a sablon elmozdulhat! A virágtartó alja 5 lécből készül úgy, hogy két lécre merőlegesen, szemmérték alapján egymástól egyenlő távolságra rögzítjük a három távtartó lécet, a pontos merőleges elhelyezéshez pedig derékszögű vonalzót használtunk. Mielőtt elkezdenénk összefűzni a léceket, a kötéldarabok végeit a) ha kenderkötél, akkor celluxszal ragasszuk körbe, b) ha műanyag kötél, akkor lángon kicsit megolvasztva sodorjuk egybe, így nem foszlik szét a fűzés közben. A kötél végeire kössünk csomót, ez lesz az alsó léc „rögzítési” pontja (a csomót az előtt is megköthetjük, hogy fixálnánk a kötél végét). Majd „szintenként” haladva, minden oldalon egy-egy lécsort felfűzve állítsuk össze a virágtartót. Az első sort úgy is felfűzhetjük, hogy a három aljléccel egy szintre kerül az első sor – így csináltuk mi. De a távtartóval egy szintre is kerülhet az első lécsor, ekkor ugyanannyi léccel egy sorral magasabb oldalakat kapunk.