A meleg szoba ablakából kitekintve tán nem is gondolunk arra, hogy a fagyott talajon, kopár fákon ugráló, vagy éppen pihenő madaraknak így télvíz idején igencsak sanyarú a sorsuk. Egy kis gondoskodással azonban segíthetünk nekik átvészelni e zord időszakot, amíg a vegetáció újra éled, bőven lesz majd ennivalójuk. Étket szórni az ablakpárkányra nem célszerű, ám ha egy kis házikóban helyezzük el a magokat, akkor anélkül segítünk rajtuk, hogy egymás köreit zavarnánk.
Egy ilyen kis madárétterem elkészítése pedig még élvezetes barkács munka is lehet. Ha már házikót építünk, akkor az ne legyen tákolmány. Egy szép kis házikó nemcsak a madaraknak, de nekünk is örömöt szerezhet. Nem is kell hozzá sok anyag, csupán 20x20 mm-es lécek, 5-6 mm vastag rétegeltlemez, és egy vastagabb, kb. 10 mm-es alaplap, ami lehet faforgácslap, vagy rétegeltlemez is. No, meg a tető borításához némi kátránypapírra, vagy esetleg vékony és széles falécre lesz szükségünk. Két mintaházat is bemutatunk, és az elkészítésükhöz szükséges rajzok alapján bármelyiket, akár egy délután folyamán elkészíthetjük. Az első egy minden oldaláról nyitott kis etetőházikó, amelynek a közepén helyezkedik el a magtár (1). Alaplapja 238x238 mm-es rétegeltlemez. Két oldala ugyancsak 6 mm vastag rétegeltlemezből kivágott darab, amelyeket a két szélükre ragasztott lécekkel erősítsünk meg. Az elülső és hátsó oldalakat az oldallapokhoz hasonló formájúra vágott darabokkal formáljuk egységessé. E betéteket a saroklécekbe eresztetten rögzítsük fel. A sátortető alapját képező két részből fűrészeljük ki a kémény nyílását. A kéményt is 6 mm-es rétegeltlemezből vágjuk ki, majd ragasszuk össze, tetejét pedig egy négyzetes elemmel zárjuk le. Ez lehet stafliból levágott darab is. Ebből készül ugyanis a magtárt lezáró "dugó". A magtár 3x10-es lécekből összeragasztott keretbe foglalt üveg-, vagy plexilapokból kialakított csonka gúla alakú oszlop. Az átlátszó palást alsó éle az alaplap felett 10 mm-rel magasabban legyen. A nyíláson így mindig annyi mag ömölhet ki, amennyit majd a madarak felcsipegetnek. A magtárt készíthetjük szabályos hasáb alakúra is, mert ezt könnyebb kialakítani. Mérete pontosan akkora legyen, hogy a kémény pontosan illeszkedjen a belsejébe. Az átlátszó burkolat előnye, hogy mindig látjuk, mennyi mag van még a magtárban, nem kell-e utántöltenünk. A tetőlapokra szegelhetünk fazsindelyt is, de megteszi a csíkokra vágott, 1/3-nyi átfedéssel felszegelt kátránypapír, vagy vastagabb színes műanyaglemez, pl. Kartonplaszt. A tetőfedő csíkok 30 mm szélesek legyenek (2). A befedett tetőlapokat kenjük be lenolajkencével, a kis házikó oldalainak belsejét úgyszintén, külső felületét pedig fessük fehérre. Az alaplap közepére erősítsük fel a magtárat, az oldallapokat szegeljük az alaplap élére, majd a tetőlapokat is erősítsük a helyére. Töltsük meg a magtárt olajos magvakkal, majd a kéményt dugóként használva zárjuk le a tető felől. A kész kis etetőházikót 1,7 m magas, legalább 50x50 mm-es stafli tetejére egy 100x100 mm-es talplap segítségével erősítsük fel. A tartóoszlopot pedig legalább 300 mm mélyen süllyesszük a földbe. A kis házat alacsonyabb faágra is felerősíthetjük, ám akkor két, lemezcsíkból hajlított bilinccsel lebillenés mentesen rögzítsük a kiszemelt vízszintes ágrészre. A másik etetőház több munkát igényel, hiszen eredetije valódi német alapossággal készült, külhoni laptársunk nyomán mutatjuk be. Akár egyszerű facsapozási gyakorlatként is felfoghatjuk, viszont tény, hogy ezáltal időtálló és impozáns kis építmény lesz belőle (3). Először a ház két oldalát alkotó favázat készítsük el. Rajzunk méretei alapján (4) a méretre szabott 20x20 mm-es léceket egymásba eresztetten csapozzuk össze. A lécek egymásra merőlegesen álljanak, a két oldalvázat alkotó lécdarabokat apró facsavarokkal is megerősítve ragasszuk össze (5). A szarufákat is erősítsük a favázakra, majd 5 mm-es rétegeltlemezből szabjuk ki a ház hátsó- és két oldalsó burkolatát. E darabokat ragasztva és apró szegekkel fogassuk a vázelemekre. A hátfalként szolgáló rétegeltlemez vízszintes széleit egy-egy léccel és felül csúcsban összefutó lécpárral erősítsük meg. A homlokzati részt pedig egy szelemenléccel, az ahhoz csatlakoztatott lécváz elemekkel egészítsük ki (6). Következő lépésként a magtárat készítsük el. Anyaga 5 mm-es rétegelt lemez. A hasáb alakú darab alján kialakított magtálcát egy ferdén beragasztott betétdarabbal tegyük "utántöltővé", és az oldallap felragasztása után a magtár záró dugóját is készítsük el (7). Szabjuk méretre a házikó alaplapját, majd előbb a magtárat, utána pedig a házat is ragasszuk fel a felületére. A magtár pontosan a ház középfelezőjének a vonalában álljon, közvetlenül a tetőgerinc lécének az éléhez simuljon. A tetőlapot is szabjuk ki 5 mm-es rétegeltlemezből, ragasztva szegekkel is megerősítve fogassuk a szarufák élére, miután az egyikből kivágtuk a kémény nyílását. Végezetül éles késsel kátránypapírból, vagy műanyaglemezből szabjuk ki a tetőfedéshez szükséges 50x350 mm-es csíkokat, amelyeket ezt követően alulról felfelé haladva, 25 mm-es átfedésekkel szegezzünk a tetőlapokra. A szegekkel csak a szarufák középvonalában fogassuk fel a tetőfedő csíkokat, és ezek két oldalon 5-5 mm-rel nyúljanak túl a falapok élén. A gerincre pedig egy hosszában félbehajtott csík kerüljön, így a tető biztosan nem fog beázni. A kis ház ezzel készen is van, ám az állagának megóvása érdekében ajánlatos lenolajkencével lekezelnünk. Felerősítését illetően az előzők szerint járjunk el. A magtárat különféle, pl. napraforgó-, gabona- stb. állatkereskedésekben vásárolt magok keverékével töltsük fel. A tető alá pedig madzagra fűzve akasszunk egy-két gerezd almát, és faggyúdarabot. S még valamit tartsunk szem előtt: ha már házunkhoz szoktattuk a madarakat, mindig találjanak benne élelmet, és gondoskodásunk ne csak így karácsony tájára terjedjen ki, hanem állandó és folyamatos legyen.
Egy ilyen kis madárétterem elkészítése pedig még élvezetes barkács munka is lehet. Ha már házikót építünk, akkor az ne legyen tákolmány. Egy szép kis házikó nemcsak a madaraknak, de nekünk is örömöt szerezhet. Nem is kell hozzá sok anyag, csupán 20x20 mm-es lécek, 5-6 mm vastag rétegeltlemez, és egy vastagabb, kb. 10 mm-es alaplap, ami lehet faforgácslap, vagy rétegeltlemez is. No, meg a tető borításához némi kátránypapírra, vagy esetleg vékony és széles falécre lesz szükségünk. Két mintaházat is bemutatunk, és az elkészítésükhöz szükséges rajzok alapján bármelyiket, akár egy délután folyamán elkészíthetjük. Az első egy minden oldaláról nyitott kis etetőházikó, amelynek a közepén helyezkedik el a magtár (1). Alaplapja 238x238 mm-es rétegeltlemez. Két oldala ugyancsak 6 mm vastag rétegeltlemezből kivágott darab, amelyeket a két szélükre ragasztott lécekkel erősítsünk meg. Az elülső és hátsó oldalakat az oldallapokhoz hasonló formájúra vágott darabokkal formáljuk egységessé. E betéteket a saroklécekbe eresztetten rögzítsük fel. A sátortető alapját képező két részből fűrészeljük ki a kémény nyílását. A kéményt is 6 mm-es rétegeltlemezből vágjuk ki, majd ragasszuk össze, tetejét pedig egy négyzetes elemmel zárjuk le. Ez lehet stafliból levágott darab is. Ebből készül ugyanis a magtárt lezáró "dugó". A magtár 3x10-es lécekből összeragasztott keretbe foglalt üveg-, vagy plexilapokból kialakított csonka gúla alakú oszlop. Az átlátszó palást alsó éle az alaplap felett 10 mm-rel magasabban legyen. A nyíláson így mindig annyi mag ömölhet ki, amennyit majd a madarak felcsipegetnek. A magtárt készíthetjük szabályos hasáb alakúra is, mert ezt könnyebb kialakítani. Mérete pontosan akkora legyen, hogy a kémény pontosan illeszkedjen a belsejébe. Az átlátszó burkolat előnye, hogy mindig látjuk, mennyi mag van még a magtárban, nem kell-e utántöltenünk. A tetőlapokra szegelhetünk fazsindelyt is, de megteszi a csíkokra vágott, 1/3-nyi átfedéssel felszegelt kátránypapír, vagy vastagabb színes műanyaglemez, pl. Kartonplaszt. A tetőfedő csíkok 30 mm szélesek legyenek (2). A befedett tetőlapokat kenjük be lenolajkencével, a kis házikó oldalainak belsejét úgyszintén, külső felületét pedig fessük fehérre. Az alaplap közepére erősítsük fel a magtárat, az oldallapokat szegeljük az alaplap élére, majd a tetőlapokat is erősítsük a helyére. Töltsük meg a magtárt olajos magvakkal, majd a kéményt dugóként használva zárjuk le a tető felől. A kész kis etetőházikót 1,7 m magas, legalább 50x50 mm-es stafli tetejére egy 100x100 mm-es talplap segítségével erősítsük fel. A tartóoszlopot pedig legalább 300 mm mélyen süllyesszük a földbe. A kis házat alacsonyabb faágra is felerősíthetjük, ám akkor két, lemezcsíkból hajlított bilinccsel lebillenés mentesen rögzítsük a kiszemelt vízszintes ágrészre. A másik etetőház több munkát igényel, hiszen eredetije valódi német alapossággal készült, külhoni laptársunk nyomán mutatjuk be. Akár egyszerű facsapozási gyakorlatként is felfoghatjuk, viszont tény, hogy ezáltal időtálló és impozáns kis építmény lesz belőle (3). Először a ház két oldalát alkotó favázat készítsük el. Rajzunk méretei alapján (4) a méretre szabott 20x20 mm-es léceket egymásba eresztetten csapozzuk össze. A lécek egymásra merőlegesen álljanak, a két oldalvázat alkotó lécdarabokat apró facsavarokkal is megerősítve ragasszuk össze (5). A szarufákat is erősítsük a favázakra, majd 5 mm-es rétegeltlemezből szabjuk ki a ház hátsó- és két oldalsó burkolatát. E darabokat ragasztva és apró szegekkel fogassuk a vázelemekre. A hátfalként szolgáló rétegeltlemez vízszintes széleit egy-egy léccel és felül csúcsban összefutó lécpárral erősítsük meg. A homlokzati részt pedig egy szelemenléccel, az ahhoz csatlakoztatott lécváz elemekkel egészítsük ki (6). Következő lépésként a magtárat készítsük el. Anyaga 5 mm-es rétegelt lemez. A hasáb alakú darab alján kialakított magtálcát egy ferdén beragasztott betétdarabbal tegyük "utántöltővé", és az oldallap felragasztása után a magtár záró dugóját is készítsük el (7). Szabjuk méretre a házikó alaplapját, majd előbb a magtárat, utána pedig a házat is ragasszuk fel a felületére. A magtár pontosan a ház középfelezőjének a vonalában álljon, közvetlenül a tetőgerinc lécének az éléhez simuljon. A tetőlapot is szabjuk ki 5 mm-es rétegeltlemezből, ragasztva szegekkel is megerősítve fogassuk a szarufák élére, miután az egyikből kivágtuk a kémény nyílását. Végezetül éles késsel kátránypapírból, vagy műanyaglemezből szabjuk ki a tetőfedéshez szükséges 50x350 mm-es csíkokat, amelyeket ezt követően alulról felfelé haladva, 25 mm-es átfedésekkel szegezzünk a tetőlapokra. A szegekkel csak a szarufák középvonalában fogassuk fel a tetőfedő csíkokat, és ezek két oldalon 5-5 mm-rel nyúljanak túl a falapok élén. A gerincre pedig egy hosszában félbehajtott csík kerüljön, így a tető biztosan nem fog beázni. A kis ház ezzel készen is van, ám az állagának megóvása érdekében ajánlatos lenolajkencével lekezelnünk. Felerősítését illetően az előzők szerint járjunk el. A magtárat különféle, pl. napraforgó-, gabona- stb. állatkereskedésekben vásárolt magok keverékével töltsük fel. A tető alá pedig madzagra fűzve akasszunk egy-két gerezd almát, és faggyúdarabot. S még valamit tartsunk szem előtt: ha már házunkhoz szoktattuk a madarakat, mindig találjanak benne élelmet, és gondoskodásunk ne csak így karácsony tájára terjedjen ki, hanem állandó és folyamatos legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése