Néhány apróbb ötlettel igyekszünk segíteni azoknak, akik egyedül fognak hozzá otthonuk szebbé tételéhez.
Kezdjük a legelején, mikor még üresek a helyiségek, csupaszak a falak.Egyszerűen, saját kezűleg is kifesthetjük szobánkat, némi rafinériával, olcsó és egyedi megoldással különlegessé is varázsolhatjuk.
A legegyszerűbb talán, ha közönséges konyhai mosogató szivacsot használunk, melynek durvább felületét, finoman érintjük a festékhez, és utána ezzel „összenyomdázzuk” a falat. Alapszínnek érdemes világosat választani, és a pecsételés sötétebb, tetszőleges szín lehet, amihez a kiegészítőket is igazíthatjuk. Ha a sötétebb tónusokat kedveljük, akkor arról inkább töröljük vissza a festéket, vagy nagyon világos színt vigyünk fel rá. Így is különleges hatást érhetünk el, de a bútorokat nem szabad túlzsúfolni, kevés, de annál mutatósabb darabra lesz csupán szükség.
Gyerekeknek is ajánlott ez a technika, hiszen a forma teljesen mindegy milyen, arra azonban figyeljünk, festék valóban csak oda kerüljön, ahová szeretnénk.
Igazi élvezet lehet gyermekeink számára, ha festővé válhatnak, főleg, ha a saját szobájukról van szó. Nem kell ecset, pemzli, de még létrára sincs szükség, ha engedjük, hogy a kis kezük, illetve a tenyerük és ujjaik legyenek a "festőszerszámok".
Vízbázisú festéket kell venni, lehetőleg többfélét, egymással harmonizáló vagy teljesen ellentétes színeket és kezdődhet a móka. Tiszta kezüket óvatosan mártsák a festékbe a gyerekek, majd nyomják a falra, figyelve, hogy közben ne mozogjon el a kezük. Ha több színt választunk, akkor várjuk meg türelmesen míg tökéletesen megszárad egy réteg, és ezután nyissuk csak ki a következő színű festékdobozt.
Ez a munka jó móka, igazi szórakozás lesz gyermekeink számára, és a várva várt hatás sem marad el.
Kezdjük a legelején, mikor még üresek a helyiségek, csupaszak a falak.Egyszerűen, saját kezűleg is kifesthetjük szobánkat, némi rafinériával, olcsó és egyedi megoldással különlegessé is varázsolhatjuk.
A legegyszerűbb talán, ha közönséges konyhai mosogató szivacsot használunk, melynek durvább felületét, finoman érintjük a festékhez, és utána ezzel „összenyomdázzuk” a falat. Alapszínnek érdemes világosat választani, és a pecsételés sötétebb, tetszőleges szín lehet, amihez a kiegészítőket is igazíthatjuk. Ha a sötétebb tónusokat kedveljük, akkor arról inkább töröljük vissza a festéket, vagy nagyon világos színt vigyünk fel rá. Így is különleges hatást érhetünk el, de a bútorokat nem szabad túlzsúfolni, kevés, de annál mutatósabb darabra lesz csupán szükség.
Gyerekeknek is ajánlott ez a technika, hiszen a forma teljesen mindegy milyen, arra azonban figyeljünk, festék valóban csak oda kerüljön, ahová szeretnénk.
Igazi élvezet lehet gyermekeink számára, ha festővé válhatnak, főleg, ha a saját szobájukról van szó. Nem kell ecset, pemzli, de még létrára sincs szükség, ha engedjük, hogy a kis kezük, illetve a tenyerük és ujjaik legyenek a "festőszerszámok".
Vízbázisú festéket kell venni, lehetőleg többfélét, egymással harmonizáló vagy teljesen ellentétes színeket és kezdődhet a móka. Tiszta kezüket óvatosan mártsák a festékbe a gyerekek, majd nyomják a falra, figyelve, hogy közben ne mozogjon el a kezük. Ha több színt választunk, akkor várjuk meg türelmesen míg tökéletesen megszárad egy réteg, és ezután nyissuk csak ki a következő színű festékdobozt.
Ez a munka jó móka, igazi szórakozás lesz gyermekeink számára, és a várva várt hatás sem marad el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése