A kertekben számos öreg fa szárad ki, és ezek előbb-utóbb kivágásra kerülnek. A telektulajdonosok pedig nem tudnak a szétszabdalt, száraz fatörzsekkel mit csinálni. Apróra vágásuk még láncfűrésszel is hosszadalmas, ráadásul az ilyen faanyagtól csak szalonnasütéskor, vagy kályhában eltüzelve lehet megszabadulni. A hozzáértőbbek azonban a megfelelő méretű ép ágakból akár kerti bútordarabokat is összeállíthatnak. Az alábbi leírás alapján például kerti hintapadként újulhatnak meg az arra alkalmas vastagabb faágak. Így legalább értékesebb részük nem megy majd veszendőbe.
Első teendő az ép és viszonylag egyenes ágak kiválogatása. A hintapad vázához ugyanis kb. 80-90 mm átmérőjű darabokra lesz szükség. Az sem baj, ha egy kicsit görbék, mivel íveltségük a keretet adó daraboknál nem igazán számít. A lábak kialakításához a vaskosabb ágdarabok is megfelelők, ám a leszabáskor 100-100 mm-rel hosszabb darabokat vágjunk le, hogy a később kialakítandó facsapokhoz legyen elég anyagunk. A méretre szabott gömbfákat a leszabásuk után szabadítsuk meg a kérgüktől. Ezt legkönnyebben vonókéssel lehet elvégezni, de megteszi az éles szekerce, vagy a félkezes balta is, csak ezekkel kissé hosszabb ideig tart a kéregtelenítés. A nyers fafelületeket huzal körkefével, majd lamellás csiszolókoronggal munkáljuk minél simábbra.A következő lépésben a kötésekhez szükséges facsapokat és fészkeket alakítsuk ki. Két lehetőség között választhatunk, vagy lapos-, vagy hengeres csapokat illetve az ezekhez illő fészkeket készíthetünk. A lapos csapok viszonylag könnyebben kialakíthatók, csak a gömbfa végeit hosszában be kell fűrészelnünk kb. 80 mm mélyen, a felesleges részeket pedig oldalról újabb befűrészeléssel könnyű leválasztani. A lapos csapokhoz azonban ugyanilyen méretű és alakú fészkek szükségesek. Ezeket a fészkek két végpontjában befúrva, majd a köztes részeket kivésve lehet kialakítani. A fészkek mindig kissé szűkebbek legyenek a csapnál. A hengeres csapok kialakítása sem sokkal nehezebb, ha előbb a csap nyakánál körbefűrészelve behatároljuk annak hosszát, és a felesleges anyagot körben vésővel lehasogatva távolítjuk el. Ha van fához való körkivágónk, akkor a csap elejét ezzel pontos méretűre formálhatjuk, ám a csapokat teljes hosszukban már vésővel kell kialakítanunk, majd ráspollyal munkálhatjuk kerekre. A hengeres fészkek elkészítése a meglehetősen nagy átmérőjű csapokhoz már nehezebb. A középpontokba körkivágóval készítsünk megfelelő mélységű bemarásokat, majd egy nagy méretű fafúróval bővítsük ki a központfuratokat. A köztes anyagot keskeny favésővel fokozatos fogásokkal bővítsük a kimart palástig. Körkivágó híján a központfurat felöl fokozatosan csak vésővel készíthetők el a szükséges csapfészkek. Az átmenő csapok végét fűrészeljük be, hogy ezekbe majd végül feszítő ékeket tudjunk ütni.A hintapad két talpát pallóból levágott két-két ívesre vágott darabbal, vízálló diszperziós ragasztóval egyesítsük. A lábakat befogadó csapfészkeket az előzőkhöz hasonlóan alakítsuk ki, majd a darabokat négy-öt átmenő keményfa csappal összefogva erősítsük meg.
Következhet a pad vázának az összeállítása. A két oldalkeret darabjait üssük össze. Előbb ragasztás nélkül, majd, ha a két keret között nincs jelentős eltérés, a csatlakozó kötéseket ragasztóval is kenjük be. Az átmenő csapok végébe üssünk ragasztóval bekent keményfa ékeket, hogy a kötések később is kellően szilárdak maradjanak. A két oldalkeretet ezt követően az összekötő ágdarabokkal kapcsoljuk össze, ellenőrizzük a váz egysíkúságát, majd e darabokat is ragasszuk a keretekbe. A két talpat ragasszuk a lábak végén levő csapokra, majd az egész vázat kenjük be gomba- és rovarvédő faalapozóval, ezt követően pedig kimondottan kültéri használatra megfelelő, UV-álló és vízlepergető bevonó szerrel.Most már csak az ülés darabjait kell leszabni, amihez megfelel a vastagabb fenyődeszka is. Az ülőlap darabjait is célszerű huzalkefével kissé feldurvítani, majd átcsiszolásuk után jöhet a felületkezelésük. A pad keretére csak ezután csavarozzuk fel, mégpedig a deszkák között némi hézagot hagyva. A háttámla darabjait az ülőlap végére csavarozott támléchez fogassuk hozzá. A csavarok természetesen galvanizált bevonatúak legyenek.A hintapad elég nehéz, ezért a kertben jól válasszuk ki a helyét, mert mozgatása nem könnyű, vonszolása pedig kilazíthatja a csapozásait, amit jobb elkerülni.
Első teendő az ép és viszonylag egyenes ágak kiválogatása. A hintapad vázához ugyanis kb. 80-90 mm átmérőjű darabokra lesz szükség. Az sem baj, ha egy kicsit görbék, mivel íveltségük a keretet adó daraboknál nem igazán számít. A lábak kialakításához a vaskosabb ágdarabok is megfelelők, ám a leszabáskor 100-100 mm-rel hosszabb darabokat vágjunk le, hogy a később kialakítandó facsapokhoz legyen elég anyagunk. A méretre szabott gömbfákat a leszabásuk után szabadítsuk meg a kérgüktől. Ezt legkönnyebben vonókéssel lehet elvégezni, de megteszi az éles szekerce, vagy a félkezes balta is, csak ezekkel kissé hosszabb ideig tart a kéregtelenítés. A nyers fafelületeket huzal körkefével, majd lamellás csiszolókoronggal munkáljuk minél simábbra.A következő lépésben a kötésekhez szükséges facsapokat és fészkeket alakítsuk ki. Két lehetőség között választhatunk, vagy lapos-, vagy hengeres csapokat illetve az ezekhez illő fészkeket készíthetünk. A lapos csapok viszonylag könnyebben kialakíthatók, csak a gömbfa végeit hosszában be kell fűrészelnünk kb. 80 mm mélyen, a felesleges részeket pedig oldalról újabb befűrészeléssel könnyű leválasztani. A lapos csapokhoz azonban ugyanilyen méretű és alakú fészkek szükségesek. Ezeket a fészkek két végpontjában befúrva, majd a köztes részeket kivésve lehet kialakítani. A fészkek mindig kissé szűkebbek legyenek a csapnál. A hengeres csapok kialakítása sem sokkal nehezebb, ha előbb a csap nyakánál körbefűrészelve behatároljuk annak hosszát, és a felesleges anyagot körben vésővel lehasogatva távolítjuk el. Ha van fához való körkivágónk, akkor a csap elejét ezzel pontos méretűre formálhatjuk, ám a csapokat teljes hosszukban már vésővel kell kialakítanunk, majd ráspollyal munkálhatjuk kerekre. A hengeres fészkek elkészítése a meglehetősen nagy átmérőjű csapokhoz már nehezebb. A középpontokba körkivágóval készítsünk megfelelő mélységű bemarásokat, majd egy nagy méretű fafúróval bővítsük ki a központfuratokat. A köztes anyagot keskeny favésővel fokozatos fogásokkal bővítsük a kimart palástig. Körkivágó híján a központfurat felöl fokozatosan csak vésővel készíthetők el a szükséges csapfészkek. Az átmenő csapok végét fűrészeljük be, hogy ezekbe majd végül feszítő ékeket tudjunk ütni.A hintapad két talpát pallóból levágott két-két ívesre vágott darabbal, vízálló diszperziós ragasztóval egyesítsük. A lábakat befogadó csapfészkeket az előzőkhöz hasonlóan alakítsuk ki, majd a darabokat négy-öt átmenő keményfa csappal összefogva erősítsük meg.
Következhet a pad vázának az összeállítása. A két oldalkeret darabjait üssük össze. Előbb ragasztás nélkül, majd, ha a két keret között nincs jelentős eltérés, a csatlakozó kötéseket ragasztóval is kenjük be. Az átmenő csapok végébe üssünk ragasztóval bekent keményfa ékeket, hogy a kötések később is kellően szilárdak maradjanak. A két oldalkeretet ezt követően az összekötő ágdarabokkal kapcsoljuk össze, ellenőrizzük a váz egysíkúságát, majd e darabokat is ragasszuk a keretekbe. A két talpat ragasszuk a lábak végén levő csapokra, majd az egész vázat kenjük be gomba- és rovarvédő faalapozóval, ezt követően pedig kimondottan kültéri használatra megfelelő, UV-álló és vízlepergető bevonó szerrel.Most már csak az ülés darabjait kell leszabni, amihez megfelel a vastagabb fenyődeszka is. Az ülőlap darabjait is célszerű huzalkefével kissé feldurvítani, majd átcsiszolásuk után jöhet a felületkezelésük. A pad keretére csak ezután csavarozzuk fel, mégpedig a deszkák között némi hézagot hagyva. A háttámla darabjait az ülőlap végére csavarozott támléchez fogassuk hozzá. A csavarok természetesen galvanizált bevonatúak legyenek.A hintapad elég nehéz, ezért a kertben jól válasszuk ki a helyét, mert mozgatása nem könnyű, vonszolása pedig kilazíthatja a csapozásait, amit jobb elkerülni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése