Kertünket a felszíne fölé emelkedő kisebb építményekkel is változatossá tehetjük. Sok esetben egy nagyobb falazott virágláda, vagy apró, emeltszintű virágos ágyás is nagyon hatásos lehet, ha jó helyet választunk a számára. Hogy hol, s mi szépítené meg a kertünket, azt mindenki maga döntse el. Mi abban igyekszünk segíteni olvasóinknak, hogy e kis építmények milyenek is lehetnek, és hogy ezeket miként építhetjük fel saját magunk. A téglát, mint építőanyagot e munkákhoz is sokféle módon használhatjuk fel. Kevés, lapjára fektetett tömör téglából, széles áthidalásokkal készíthetünk virágos rondellát (11), vagy ennél magasabb oszlopot is (12). Alapjuk döngölt föld és 4-5 cm vastag sóder legyen, a felhúzott építményeket pedig csak a kifugázásuk után töltsük fel termőfölddel. Élükre állított téglákból tömörebb falú virágos oszlopot is készíthetünk (13), ám a sarkok kialakításánál ügyeljünk arra, hogy a téglák mindig kötésben legyenek az alatta levő sort alkotó darabokkal. A falazáshoz szilárd kötést adó habarcsot használjunk, s a kitüremlett kötőanyagot azonnal mossuk le, mert később erre már nem lesz módunk. A kész építmény felületét ennek ellenére nem árt huzalkoronggal is lekoptatni, hogy a felülete egységesebb legyen.
Terméskő utánzatú betonelemekből is készíthetünk hasonlókat, ám ez az anyag inkább a tömör oldalú virágládák (14, 15) ezek kerti oszlopszékekkel kombinált változatainak, s más kis építményeknek a kialakítására valók. Nem árt, ha sóderréteg és betonalap van ezek alatt, de a jól ledöngölt talajra terített sóder is elég a számukra. Oldalfalaik mindig kötésben elhelyezett elemekből álljanak, a nagyobb fedlapokat pedig akár magunk is elkészíthetjük színezett betonból. Hasonlókat akár bontott útburkoló kövekből, vagy téglából is készíthetünk. Ilyen építményeket még zsaluzott, kellően tömörített betonból is elkészíthetünk, amelynek külső felületeit padlólapokkal burkolva tehetjük "szalonképessé", pontosabban kertbe illővé. A kényesebb virágoknak ilyen anyagokból kis melegházat is készíthetünk (16). A falazott virágládának a tetejére csak felhajtható, üvegezett keretet kell erősítenünk, ami megvédi a növényeket az éjszakai lehűlésektől, s amelyet le is lehet a pántjairól emelni, ha már nincs rá szükségünk. A kis kertekben igen jól érvényesülnek a különféle szobortalapzatok (17) növény piedesztálok (18, 19) és virágos oszlopok (20). Téglából, betonelemekből bármelyik könnyen kialakítható, ám a magasabbakat nem árt szilárd betonalapra felhúzni. Alapméretüket mindig az építőanyag elemeinek méretei alapján válasszuk meg, hogy ne kényszerüljünk az elemek darabolására. Mivel elég magasak, a falazáskor ügyeljünk az élek függőlegességére, mert messziről a kis eltérések is észrevehetők. A fedlapok ezeknél az építményeknél is lehetnek betonhabarcsból öntött 4-5 cm vastag lapok, amelyeket esetleg még kültéri kerámia padlólapokkal is befedhetünk.
Ahol a ház előtt nyitott terasz is van, ezt részt általában mellvéd határolja. Manapság már egyre többen a fém korlátok helyett betonelemekből építettel veszik körül a teraszukat. S ha már mellvédfalat kívánunk építeni, akkor úgy is kialakíthatjuk, hogy virágokat is ültethessünk bele (21). A betonelemekből felhúzott mellvéd úgyis kettősfalú, így a közte levő rész erre lehetőséget is ad. A mellvédet azonban lehetőleg a terasz padlóján kívül falazzuk fel, hogy abból ne foglaljon el feleslegesen hasznos helyet. A mellvédfal helyének a kitűzése után 5-8 cm vastag betonalapra rakjuk fel az első elemsort, majd húzzuk fel a záróoszlopot (22). Az oszlop minden egyes elemsorának szintjét vízmértékkel ellenőrizzük (23) Az oszlop építése közben annak fal felőli oldalán lépcsőzetesen rakjunk le néhány elemet az adódó kötésben, majd az oszlop elkészülte után az oldalsó elemekhez igazodva habarcsba ágyazva rakjuk le az egymást követő elemsorokat, amelyeknek a vízszintességét most is gyakran ellenőrizzük, s szükség esetén az eltéréseket korrigáljuk is (24). Az már részletkérdés, hogy a fal azonos magasságú lesz-e az oszlopokkal, vagy sem, az viszont tény hogy az alacsonyakhoz kevesebb anyag szükséges. A falak belső oldalát is simítsuk be betonhabarccsal, majd közükbe szórjunk olyan vastagon durva sódert, hogy a hosszanti falak között még kellő vastagságú termőföldnek is jusson majd hely. Az elemek közeit fugázzuk ki, fugázó-vassal simítsuk el az egyenetlenségeit, majd a kész mellvéd (25) falai közé töltsünk földet, és máris beültethetjük virágokkal. Ha viszont ilyen térosztó falakat a kert távolabbi részében szeretnénk felépíteni, akkor feltétlenül betonalapra húzzuk fel. Az altalajt jól döngöljük le, majd terítsünk alá 4-5 cm vastagságban sódert, és kitűzött helyükre deszkákból készítsünk az alapnak zsaluzatot, amit azután már feltölthetünk betonhabarccsal (26). A tetejét léc élével húzzuk egyenesre, s ezt követően már hozzáfoghatunk a fal felhúzásához. Az alapnak természetesen a talajviszonyoktól függetlenül vízszintesnek kell lennie, s ezt még a zsaluzat talajra erősítésekor és falazásakor is gyakorta ellenőrizzük.
Terméskő utánzatú betonelemekből is készíthetünk hasonlókat, ám ez az anyag inkább a tömör oldalú virágládák (14, 15) ezek kerti oszlopszékekkel kombinált változatainak, s más kis építményeknek a kialakítására valók. Nem árt, ha sóderréteg és betonalap van ezek alatt, de a jól ledöngölt talajra terített sóder is elég a számukra. Oldalfalaik mindig kötésben elhelyezett elemekből álljanak, a nagyobb fedlapokat pedig akár magunk is elkészíthetjük színezett betonból. Hasonlókat akár bontott útburkoló kövekből, vagy téglából is készíthetünk. Ilyen építményeket még zsaluzott, kellően tömörített betonból is elkészíthetünk, amelynek külső felületeit padlólapokkal burkolva tehetjük "szalonképessé", pontosabban kertbe illővé. A kényesebb virágoknak ilyen anyagokból kis melegházat is készíthetünk (16). A falazott virágládának a tetejére csak felhajtható, üvegezett keretet kell erősítenünk, ami megvédi a növényeket az éjszakai lehűlésektől, s amelyet le is lehet a pántjairól emelni, ha már nincs rá szükségünk. A kis kertekben igen jól érvényesülnek a különféle szobortalapzatok (17) növény piedesztálok (18, 19) és virágos oszlopok (20). Téglából, betonelemekből bármelyik könnyen kialakítható, ám a magasabbakat nem árt szilárd betonalapra felhúzni. Alapméretüket mindig az építőanyag elemeinek méretei alapján válasszuk meg, hogy ne kényszerüljünk az elemek darabolására. Mivel elég magasak, a falazáskor ügyeljünk az élek függőlegességére, mert messziről a kis eltérések is észrevehetők. A fedlapok ezeknél az építményeknél is lehetnek betonhabarcsból öntött 4-5 cm vastag lapok, amelyeket esetleg még kültéri kerámia padlólapokkal is befedhetünk.
Ahol a ház előtt nyitott terasz is van, ezt részt általában mellvéd határolja. Manapság már egyre többen a fém korlátok helyett betonelemekből építettel veszik körül a teraszukat. S ha már mellvédfalat kívánunk építeni, akkor úgy is kialakíthatjuk, hogy virágokat is ültethessünk bele (21). A betonelemekből felhúzott mellvéd úgyis kettősfalú, így a közte levő rész erre lehetőséget is ad. A mellvédet azonban lehetőleg a terasz padlóján kívül falazzuk fel, hogy abból ne foglaljon el feleslegesen hasznos helyet. A mellvédfal helyének a kitűzése után 5-8 cm vastag betonalapra rakjuk fel az első elemsort, majd húzzuk fel a záróoszlopot (22). Az oszlop minden egyes elemsorának szintjét vízmértékkel ellenőrizzük (23) Az oszlop építése közben annak fal felőli oldalán lépcsőzetesen rakjunk le néhány elemet az adódó kötésben, majd az oszlop elkészülte után az oldalsó elemekhez igazodva habarcsba ágyazva rakjuk le az egymást követő elemsorokat, amelyeknek a vízszintességét most is gyakran ellenőrizzük, s szükség esetén az eltéréseket korrigáljuk is (24). Az már részletkérdés, hogy a fal azonos magasságú lesz-e az oszlopokkal, vagy sem, az viszont tény hogy az alacsonyakhoz kevesebb anyag szükséges. A falak belső oldalát is simítsuk be betonhabarccsal, majd közükbe szórjunk olyan vastagon durva sódert, hogy a hosszanti falak között még kellő vastagságú termőföldnek is jusson majd hely. Az elemek közeit fugázzuk ki, fugázó-vassal simítsuk el az egyenetlenségeit, majd a kész mellvéd (25) falai közé töltsünk földet, és máris beültethetjük virágokkal. Ha viszont ilyen térosztó falakat a kert távolabbi részében szeretnénk felépíteni, akkor feltétlenül betonalapra húzzuk fel. Az altalajt jól döngöljük le, majd terítsünk alá 4-5 cm vastagságban sódert, és kitűzött helyükre deszkákból készítsünk az alapnak zsaluzatot, amit azután már feltölthetünk betonhabarccsal (26). A tetejét léc élével húzzuk egyenesre, s ezt követően már hozzáfoghatunk a fal felhúzásához. Az alapnak természetesen a talajviszonyoktól függetlenül vízszintesnek kell lennie, s ezt még a zsaluzat talajra erősítésekor és falazásakor is gyakorta ellenőrizzük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése