Mire használhatjuk a maradék laminált parkettát?

Jó kérdés, mondhatná bárki, ha van néhány parkettaeleme. Ha ugyanis valaki maga rakja le a laminált parkettát, többnyire mindig marad néhány felesleges darabja. Ez abból adódik, hogy csak bontatlan csomagokat lehet vásárolni, és ha a burkolandó felület akár egy fél négyzetméterrel is nagyobb, új köteget kell vásárolni. A parketta lerakása után viszont a néhány maradék elemmel nemigen lehet mit csinálni. Azaz várjunk csak! Padlóként valóban nem használható, viszont kis fantáziával kisebb-nagyobb használati tárgyak készítésére még kiválóan alkalmasak. Ötletadóként, íme néhány tipp.

Rejtett konzolos fali polc

Két parketta elemből és 10x20 mm-es lécekből rejtett konzolos polcot készíthetünk. A 7 mm vastag elemek önmagukban nem teherbírók, ezért két lap kell a polclaphoz, amelyeket vak keret fog majd egymáshoz. A két elem csaprészét előbb gyaluljuk le, majd a darabokat összefogva vágjuk kellő hosszúságúra. A lapok alsó oldalát a szélek mentén csiszoljuk érdesre, hogy a ragasztó jól tapadjon a felületre. A fenyőlécekből szabjunk le akkora darabokat, amelyek a vakkerethez szükségesek, és faragasztóval erősítsük rá valamelyik lap hátoldalára. A lécek az élekkel egy síkba kerüljenek. A polc konzolja egy 6-8 mm-es, a falba süllyesztett lágyacél rúd lesz, ezért ezeket most erősítsük a polc kiszemelt helyén a falba. Az ehhez szükséges lyukak helyét vízmérték segítségével jelöljük meg, majd fúrjuk ki. Vigyázzunk, hogy a furatok merőlegesek, és legalább 80 mm mélyek legyenek.
A konzolrudakat szilárdan, ékeljük, vagy ragasszuk a falba fúrt lyukakba, és ezek alapján jelöljük fel fészküket a keretes polclapra. A keretlécet hátul fűrészeljük ki a konzolok helyén, majd két oldalról helyezőlécekkel is vegyük körül a konzolrudakat. Ezt követően ragasszuk helyére a felső polclapot is, majd az éleket domború, vagy egyéb fazonú élléccel fedjük le, amelyeket gyors faragasztóval, lepréselve fogassunk véglegesen a helyükre. A sarkaik természetesen gérbe vágottak legyenek. Igénytelenebb polcoknál használhatunk felvasalható élfóliát is.
Végül a polcot töröljük tisztára, és húzzuk rá a rúdkonzolokra, s ezzel el is készült a polcunk, amely látszatra élével a falra van csak ragasztva, valójában nehezebb tárgyakat is nyugodtan elhelyezhetünk rajta, hiszen a konzolrudak elbírják a nagyobb terhelést.

Edényalátétek

Étkezéseknél tálaláskor, piknikek alkalmával pedig tányérok helyett használatosak az edényalátétek, fatálak. Ezek általában fából készített tárgyak, használatuk során a felületük hamar "viseltessé" válik. Viszont a laminált padlók igen ellenálló felületi rétege kitűnően tisztítható, és még a forró főzőedények sem tesznek kárt benne. A lecserélendő alátétlapokat tehát nyugodtan elkészíthetjük a maradék parketta lapokból, azok tartósak lesznek, s még pénzt sem kell adnunk értük. Kivágásukhoz finomfogazású dekopírfűrész-lapot használjunk, s vágáskor mindig az alsó felük legyen felül. Egyszerre több darabot összefogva érdemes kivágni, ha több egyforma alakú darabra van szükségünk, élüket is így érdemes csiszolótárcsával simára munkálni. A hornyolt élekbe ragasszunk 2x2 mm-es modell-lécet, a csaprészt pedig gyaluljuk le az alapanyagként szolgáló parkettaelemről. Ha azonban egy lapszélességnél nagyobb méretű darabra van szükségünk, akkor a két lapot előbb ragasszuk össze, majd ezekre merőlegesen, de 90 fokban leforgatva ragasszunk alájuk még egy parkettadarabokból álló réteget. A két anyagréteget hátoldalukkal lepréselve ragasszuk össze. A forma kirajzolásakor ügyeljünk arra, hogy a hosszanti illesztés a darab középvonalába kerüljön.
A kimunkált darabok élét ajánlatos felvasalható élfóliával lefedni, hogy a maganyagot megvédjük a nedvesség duzzasztó hatásától. MDF maganyagú elemek esetén azonban a simára csiszolt élek színes festékkel történő bevonata is elégséges, ha először híg festékkel megfelelően lezártuk a porózus felületet. Az élfóliát előbb vasalóval kellően felhevítve préseljük rá az élekre, majd mindkét oldalról éles késsel vágjuk le a felesleges széleket. A vágott szélek élét koptassuk le finom polírpapírral, majd ezt követően újból, most már csak az élek mentén vasalva préseljük le a fólia széleit. Sarkokon a fóliák él-lap fedésbe kerüljenek, lekerekített, kerek, vagy ellipszoid formáknál viszont pontosan összevágott éllel illesszük össze a fóliavégeket.

Oszlopszék virágok számára

A cserepes virágok közül a szebbek, a dús lombozatúak néha külön helyet igényelnek maguknak a szobában. Az ilyen virágok elhelyezésére szolgálnak - többek között - az oszlopszékek. Ezekkel többnyire az a baj, hogy a készek elég sokba kerülnek, a saját készítésűek pedig munkaigényesek. Ha viszont maradt legalább két laminált parketta elemünk, akkor gyorsan összeállíthatunk belőlük egy dekoratív, négyzetes piedesztált kedvenc virágunk számára.
A két lapot összefogva vágjuk ketté, és így mindjárt meg is kaptuk az oszlop oldalait. A csapos részeinek legyalulása után hátoldalukat csiszoljuk alaposan le, majd él-lap kötésben ragasszuk össze a darabokat. A sarkokba - erősítés gyanánt - ragasszunk háromszögű sarokléceket. Az egymás élére ragasztott lapokat néhány előfúrt lyukba ütött bognárfejű szeggel is erősítsük meg. A fedetlen éleket, és azok mellett a szomszédos oldal szélét, azonos szélességű felvasalható, a parketta elem színtónusától kissé sötétebb vagy világosabb színű élfóliával fedjük le.
Az oszlop aljára szabjunk ki 5-6 mm vastag rétegeltlemezből egy zárólapot, amelyik 10 mm-rel legyen nagyobb, mint az oszlop szélessége. Az oszlop belsejébe pedig szabjunk le egy akkora négyzet alakú darabot, amelyik pontosan az oszlop üregébe illik. A talpat szegekkel megerősítve ragasszuk a négyzetes betétlapra, majd mindkettőt az oszlop aljára. Ha lehet, a talplemez mindegyik oldalélét gyaluljuk 45 fokban ferdére.
A piedesztált sík, és nyílással ellátott fedőlappal is lezárhatjuk. Ehhez azonban előbb fóliázott borítású parketta-szegélylécből az alsó lábazatot és a felső párkányt kell az oszlopra ragasztanunk. Ez az egyetlen kényes művelet a munka során, mert itt pontosan méretre szabott és gérbevágott lécdarabokat kell az oszlop oldalainak a végeire ragasztanunk. E célra megfelel a PVA ragasztó, csak kis ideig lepréselve kell a léceket a helyükre fogatni, pl. csavaros szorítókkal. Miután a léckeretek ragasztása teljesen megszilárdult, a felső koszorú mérete alapján szabjuk ki 5-6 mm-es rétegelt lemezből a fedőlapot. Ha a virágcserép nem túl nagy átmérőjű, akkor lehetőség van arra is, hogy a cserép tálkáját befogadó kör alakú nyílással is ellássuk. Ha a virágcserép kaspóba kerül, akkor annak alsó átmérőjéhez szükséges mélyedést is kialakíthatunk a fedőlapon. Ennek az a módja, hogy a fedőlapon lyukfűrésszel kivágott nyílás alá egy másik, nagyobb átmérőjű, vagy négyzet alakúra vágott rétegeltlemezt ragasztunk. Mielőtt azonban az oszlopot felülről lezárnánk a fedőlappal, ajánlatos az oszlopszéknek az önsúlyát megnövelni, különben könnyen feldőlhet. E célra a száraz homokkal töltött műanyag zacskók a legmegfelelőbbek. A zacskók erős fóliából készültek legyenek, csak 3/4 részükig töltsük meg homokkal, és zsineggel körbetekerve zárjuk le nyitott részüket. A zacskókat úgy helyezzük az oszlop aljába, hogy a teret jól kitöltsék, és ha szükséges, tegyünk fölé még egy homokkal megtöltött zacskót. Így már kevésbé dőlhet fel az oszlopszékünk, még ha egy súlyosabb virágcserepet, vagy más súlyosabb dísztárgyat teszünk is majd a tetejére.
Ezután az előzőleg több vékony rétegben már belakkozott fedőlapot az oszlopszék tetejére csavarozhatjuk, helyére állíthatjuk, s kedvenc virágunkat máris a maradék parkettalapokból kialakított piedesztálra helyezhetjük. Így a burkolóanyag sem veszett kárba, otthonunk pedig gyarapodott egy tetszetős berendezési tárggyal.